|
|
« Vissza
 |
|
2008. szeptember 20. szombat, 21:33
Az akrilfesték a 20. századtól a művészek egyik nagy kedvence a könnyű használat és a nagyfokú térhálósodása miatt. A nagy mennyiségű vizes (tehát nem oldószeres) műanyag diszperzió, amit az akrilfesték tartalmaz a száradás közben nem csak a vizet (más festékekben különféle oldószereket) párologtat el magából, hanem erős keresztkötéseket hoz létre a molekulák között. Léteznek fényes és matt akrilfestékek is.
Az akrilfesték teljesen fedő, gyorsan száradó, száradás után vízálló, vizes alapú dekorációs festék. Ideális a művészet, hobbi, szabadidő, iskola, modellkészítés területein. Sok alaphoz ideális, pl. fa, papír, bőr, kő, fém, üveg, agyag, viasz, műanyag felületekre Minden szín vízbázisú, válogatott pigmentekkel, vízzel hígítható és keverhetők egymással, jól fed és színtartó, hamar szárad. Hazai gyártású akrilfestéket is találunk a pentacolor legújabb fejlesztéséből kifolyólag.  |
| |
|
2008. szeptember 20. szombat, 21:31
A pasztell átmenet a rajz és a festészet között. Lényege, hogy a festékszemcsék a papíron kötőanyag nélkül, kizárólag a felület bolyhossága, érdessége révén tapadnak meg. Eszköze és egyben anyaga a minimális kötőanyaggal kis rudakká préselt festékpor, mellyel krétához vagy rajzszénhez hasonló módon bánnak. Hatása nagyban függ a felhasznált papír milyenségétől, amely gyakran finomra tört habkőporral van bevonva, hogy csiszolópapírként porlassza szét a pasztellrudat, vagy fonaltörmelékkel, hogy bársonyosságával kösse meg a festékport.
A pasztell technikája eredetileg a krétarajzét örökölte, később egyre nagyobb szerepet kaptak a benne rejlő festői lehetőségek, annak kihasználása, hogy a lágyabb vagy erőteljesebb felrakás különböző árnyalatokat eredményez, hogy az olajfestményhez hasonlóan magán a felületen is keverhetőek a színek. A művész a pasztellrudacskákon kívül más eszközöket, az ujjait, ecsetet, összesodort rongy- vagy papírdarabkákat stb. is használhat a kép fejlesztéséhez, a por szétdörzsöléséhez. |
|
|
2008. szeptember 20. szombat, 20:50
A tempera (latin temperare: 'keverni') egy festészetben alkalmazott technika. Lényege a temperafesték használata, amelyben a színezőanyag egy olajos-vizes emulzióban van eloszlatva.
A legegyszerűbb temperafesték tojássárgáját használ e célra. Festés közben a temperafesték vízzel hígítható, de a vízfestékekkel ellentétben száradás után már nem. A tempera az olajfestés elterjedése előtt a festészet legfontosabb eljárása volt, a középkor táblaképei, az ikonok ezzel a technikával készültek. A tempera szó jelentheti a temperafestéket, a temperafestés technikáját, és az ilyen technikával készült képet egyaránt. A kereskedelemben ezen a néven hoznak forgalomba olyan tubusos festéket is, amelynek semmi köze a valódi temperafestékhez, hanem inkább egyfajta gouache. |
| |
|
2008. szeptember 20. szombat, 20:43
Az olajfestékkel készített képek a legelterjedtebbek, hiszen ez az anyag a legnagyobb lehetőségeket nyújtja, mert utánozni tudja a többi technikával készült alkotásokat is.
 Akkor érvényesül a legjobban, ha erős színkontrasztot és éles fény-árnyék hatást akarunk vele kifejezni. Az olajfesték lenolajat, méhviaszt (paraffin), gyantát és porfestéket tartalmaz. Ezeket az anyagokat összekeverik és tubusokba töltik. A festék lenolajjal, gyantával vagy terpentinnel hígítható. Az olajfestékkel lehet lazúrosan, vékony áttetsző festékréteggel vagy pasztózusan, vastag festékréteggel dolgozni. A festészet története a 15. század első felétől a 19. század végéig, sőt a századforduló idején (pl. nálunk Magyarországon a nagybányai művésztelep alkotói előnyben részesítették az olajfestéket) nagyrészt az olajfestés történetéhez kötődik, de mind a mai napig használatban van sok más divatba jött anyag mellett. |
|
« Vissza |
|
Az akril
